8.1. LASSÚSZŰRÉS - miért nem terjedt el?
Öllős a Víztisztítás - üzemeltetés című könyvében a lassú szűrésről a következőket írja:
„Ahhoz, hogy a biofilm létrejöhessen, a réteg szemcséi a gyorsszűrőrétegnél kisebbek, a szűrési sebesség a gyorsszűrő sebességénél lényegesen kisebb kell legyen.”
Ez az empírikus megfigyelésből fakadó megfogalmazás tulajdonképpen a Peclet-számban ölt matematikai formát. A biológiai szűréselmélet szerint a tápanyag-lebontás hatékonysága a Pe-szám reciprokával arányos. A kisebb sebesség, a kisebb szemcseméret a Pe-számot csökkenti.
A 8.1-1. ábrán a lassúszűrés műtárgyai láthatók. A víz a szűrőrétegen áthaladva biológiai úton tisztul meg. A partiszűrést csak geometriájában leképező víztisztítási mód nem tudott a gyakorlatban tért hódítani.

Forrás: Öllős: Víztisztítás-üzemeltetés
8.1‑1. ábra Lassú szűrés megvalósítása
Az alacsony szűrési sebesség és véges szűrőágykeresztmetszet következtében olyan kevés víz keletkezett, hogy a szűrő visszaöblítésére nem jutott. Ezért eltömődés után a felső réteg lekaparásával értek célt.
A szűrés folyamat hasonlóságának kihasználásával a Pe-szám csökkentésére további lehetőségek is kínálkoznak. A biofilmhordozó réteg cseréje nagy fajlagos felületű közegre – pl. zeolit – az egyik lehetőség. Ezzel a móddal él, ezt használja ki az ún. talajszűrő. A szennyvíz megtisztítását célzó kísérletben a szerzők nem említik a Pe-számot, noha a szűrőközeg megváltoztatásával (homokról zeolitra) tulajdonképpen azt csökkentették. A javítás további lehetősége már a Pe= w*dm/Ds szám képletéből következik, nevezetesen a szennyezést jelentő szubsztrát diffúziós tényezőjét kell növelni. Ezt a hőmérséklet emelésével – és molekulaméret csökkentése révén lehet megtenni. A hőmérséklet emelése – a víz fűtése - a magas költségek miatt nem igazán jöhet szóba, a molekulaméret csökkentése a nyersvíz vagy szennyvíz előzetes dezintegrációs kezelésével érhető el.
Fácit:
Ennek a felismerésnek a hiánya akadályozta meg a lassúszűrés kellő térnyerését.