A már említettek miatt a nyári üzem eleve magasabb Pe-szám mellett valósul meg, ahogy azt a 8.6-5. ábra 1-es pontja is érzékelteti. A konvektív sebesség meghatározásának egyértelműen nehézségei vannak, de minőségében annyit biztosan megállapíthatunk, hogy a partiszűréshez képest átlagosan lényegesen nagyobb sebességről van szó. A nyárból (1) a diffúziós tényező csökkenése miatt itt is a téli (2) pontba jutunk. Sebességben ellentételezés most nincs, ezért a redox viszonyok javulása miatt a felettes görbén található (3) pontba lépünkát. A szomszédos hiperbolák távolság az x-tengelyen jobbra messze már olyan közel van egymáshoz, hogy érdemi lebontásnövekedést nem hoz. A diffúziós tényező lecsökkenéséből fakadó Pe-szám növekedés végül így vezet a téli üzemeltetés problémájához.

​

Hogyan lehet segíteni ezen a nehézségen?

​

A „Rabbi, mit tegyek? Hiányzik a kasszából 100 dollár! – Tedd vissza azt oda, fiam.” - bölcsességből kiindulva, vissza kell állítani azt, ami elromlott. A hőmérséklet csökkenés hatására a  Pe-szám változott meg, annak értéket kell tehát visszaállítani. Ennek eléréséhez több lehetőségünk is van:

​

• A fűtsük fel a vizet, csak elvi lehetőség lehet, mert ekkora víztömeg felfűtése nagyon sokba kerülne és mint ilyen a lehetőségek közül kiesik.

​

• Akadályozzuk meg víz lehűlését, variáció előfeltételekhez kötött. A biológiai medencék zárt térben történő elhelyezése nem ritka, de nem általános. Ilyen megoldással találkozunk a BKSZTT-nél (Budapesti Központi SzennyvízTisztító Telepnél) és az élőgépes technológia esetében is, amikor is a medenceterek fölé épített téliesített „botanikus kert” akadályozza a víz lehűlését. A zárt térben való elhelyezésnek jelentős beruházási költségvonzata van.

​

• Csökkentsük a konvektív sebességet, - ez a megoldás a partiszűrésnél – használható volna ugyan, de mozgást létrehozó levegő befúvás és keverés intenzitásának mérséklése korlátokba ütközik.

​

• Növeljük meg az iszapkort, lehetőség nem állítja vissza a Pe-számot, csupán az alacsony intenzitású tápanyag-lebontást működteti hosszabb ideig. A megoldás általánosan alkalmazott ugyan, de érdemben nem igazán javít a viszonyokon.

 

• Készítsük (kezeljük) elő a beérkező szennyvizet, lehetőség alatt homogenizálást és dezintegrációt kell érteni. A homogenizálás a mértékadó szemcseátmérőt csökkenti, míg dezintegráció a molekulák méretének csökkentését célozza. A diffúziós tényező növelése a molekulák „aprításával” érhető el. Az ultrahangos kezelésnek, a kavitációs zónán való átvezetésnek vagy az ózon adagolásnak van ilyen hatása. A szennyvíz ilyetén való előkészítése nem csak a téli üzem problémáinak a kiküszöbölésére jó, hanem általában a Pe-szám csökkentésére, és így a tápanyag lebontás hatékonyságának növelésre is alkalmas.

​​

• Használjunk másik elrendezést, azaz felejtsük el az eleveniszapos technológiát. A már megépített nagyszámú rendszer esetében ez a lehetőség csak rekonstrukciós átépítést követően válik járható úttá.

 

Visszatérve a probléma felvetéséhez azt mondhatjuk, hogy a logisztikai előtétfolyamatra és a biofilmen belüli biokémiai folyamatra felosztott szemléletmód pontosabban írja le a jelenség hőmérsékletfüggését. A Downing mérés reprezentálta megközelítésben a baktériumok tápanyagellátásának hőmérsékletfüggése mikrobaszaporodásként került azonosításra, ami nyilvánvalóan nem igaz. Ennek következtében az elromlott viszonyra adható kompenzációs válasz csak az iszapkor növelésére korlátozódhatott, miközben a lehetőségek választéka sokkal szélesebb.