8.30 A Kis-Balaton védőrendszer

8.30. A KIS-BALATON VÉDŐRENDSZER - a működéséről másképp

Előzmények

A Balaton eutrofizációjának jelei már az 1940-es években megmutatkoztak. A tó használati értéke a Keszthelyi-öbölben erősen csökkenő tendenciát mutatott. A tó megmentésére már az 1970-es években kormányprogram indult, a tudatos munka eredményként ma már a Kis-Balaton Védőrendszer működéséről beszélhetünk. Idáig a sommás történet.

A probléma okaként a Sió csatorna megépítését, a Zala folyó szabályozását, a mezőgazdasági műtrágya használatot és szennyvizek tisztítás nélküli bevezetését jelölték meg. A Sió-csatorna megépítése lehetővé tette Balaton vízszintjének a csökkentését, minek hatására a Kis-Balaton részben kiszáradt és a jócskán lecsökkent felületű tó már nem volt képes betölteni szennyezés-visszatartó hatását. A Zala szabályozása megszüntette a kapcsolatot a folyó és a Kis-Balaton között, így vize rövid úton került a Balatonba. A műtrágyahasználat és a tisztítatlan szennyvizek bevezetése jócskán megemelte a tóba ömlő víz szerves anyag terhelését. Ezek a jegyek vezettek aztán a tóban nem kívánt biológiai jelenség kialakulásához. Modellezés révén előre jelezhető volt a hatás terjedése.

Forrás: Koncsos-Somlyódy

8.30‑1. ábra Modellezés

A kiteljesedés megakadályozása érdekében vált szükségessé a beavatkozás.

Filozófiai vitához vezet a mesterségesen megvalósult Kis-Balaton Védőrendszer (KVBR) és az ősi természetes módon kialakult Kis-Balaton összevetése. A KVBR egy mérnökökológia létesítmény ugyan, azonban mégiscsak az előtét-tó szűrőhatásnak visszaállításaként kell rá tekinteni. A következőkben ennek bemutatásáról lesz szó.

A Balaton felülete ma üzemvízszintnél (104,3 mBf) közel 600 km2, térfogata 2,00 km3 (2 milliárd m3). A szinte teljesen hazánk területén fekvő vízgyűjtő területe mintegy 10-szerese a tó felületének, 5776 km2. Vízgyűjtője 3 fő részre osztható, így az északi (1100 km2), a déli (1454 km2) és a nyugati - Zala - (2622 km2) vízgyűjtőre - olvasható a Wikipédia Balaton címszava alatt.

A tó legjelentősebb betáplálását a Zala jelenti, amelynek egész éves átlagos vízhozama 6 m3/s.

Forrás: Koncsos-Somlyódy

8.30‑2. ábra A fő betáplálás és elvétel

A Zala ma újra a Kis-Balatonba ömlik, amely egy sorba kapcsolt tavakból álló rendszer. A felső tározó, a Hídvégi–tó nyílt vízterű. Benne alga dominancia figyelhető meg. A Fenéki-tóként ismert alsótározó növényekkel benőtt, nádas. A tavakba gátakkal megvalósított vízterelések épültek:

Forrás: László Balázs. www.vkkt.bme.hu

8.30‑3. ábra Térképielrendezés

A hirtelen érkező szennyezés megfogása érdekben a Hídvégi-tóban egy 5 millió m3 térfogatú kazetta is kialakításra került.

A működés bemutatása más megvilágításban

A rendszer működésének megértéséhez érdemes a hosszmetszetet is megrajzolni. A magassági elrendezésből kiderül, hogy a Balaton és a Fenéki-tó vízszintje azonos, a Hídvégi-tó szintje 2 méterrel magasabban van. A két tó közötti átjárás egy bukón keresztül történik. A bukó nemcsak a vízhozamot szabályozza, hanem kaszkád levegőztetőként is működik.

8.30‑4. ábra Hosszmetszet

Vissza