A szennyvízhálózat is egy biológiai reaktortér. Erről a szaghatás kapcsán érzékletesen is meggyőződhetünk. A hálózatnak azonban ez elsődleges célja a szennyvíz elvezetése, amely nem mindig történik gravitációsan. A szennyvízátemelők nemcsak továbbítják a szennyvizet, hanem speciális járókerekek segítségével homogenizálják is azt. A macerátorokat ugyan a dugulások elkerülése érdekében építik be, de ezek is dezintegrálnak. Más szavakkal aprítják a szárazanyagtartalmat. A hálózatban – a reaktortérben így egyre nagyobb felület áll rendelkezésre a baktériumok elszaporodásához, letelepedéséhez. A szennyvíztisztítás, vele az iszap energiatartalmának merülése már a hálózaton elindul. Felületesen szemlélve a dolgot, a folyamat beindulásához a jó átkeverés segített.

 

A szennyvíztelepen műtárgyak sora áll rendelkezésre ahhoz, hogy a célul kitűzött feladat – a szennyvíz és iszap hasznosítása – megvalósulhasson. Mostanra értek meg a feltételek ahhoz, hogy a műtárgyak optimális működésének beállítását áramlástechnikai modellezés segíti. A reaktorterekben uralkodó sebességkép, koncentrációeloszlás alapján vizuális kép is alkotható a viszonyokról. A műtárgyakat érdemes két nagy csoportba sorolni:

​

• A biológiai reaktorok – eleveniszapos medencék, rothasztótornyok - a biokémiai reakciók terei. Célzottan itt történik a víz tisztulását eredményező tápanyag-lebontás.

​​

• A kisegítő műtárgyakban – homokfogók, ülepítők, víztelenítők, stb. – is van biológiai aktivitás, azonban az elvárt célok itt merőben mások, mint fázisszétválasztás, vegyszerbekeverés, sűrítés, stb.

 

Miért az elválasztás? Milyen különbséget jelent ez a hidraulikai modellezés során ? A kérdések megválaszolásához induljunk ki konkrét modellezési eredményekből.

 

Homokfogók levegőztetése a homokleválasztása hatásfokának növelése érdekében történik. Túlságosan nagy légbefúvás üzemeltetési problémákat okoz. A légbefúvás helyes mértékének megállapítása áramlástani szimulációval lehetséges.