A szennyvíziszap rothasztásakor anaerob viszonyok uralkodnak. A rothasztó toronyban a baktériumok szintén szilárd felületen tapadnak meg. A korábban a modellezés során bemutatott logisztikai előfeltételek ehelyütt is alapfeltételek. A rothasztó toronyban zajló folyamatnak tehát Pe-száma van. A biogáz kihozatal fokozása érdekében az iszapot homogenizáljuk és sűrítjük, a rothasztótoronyban a közeget pedig fűtjük. Mindkét beavatkozással a Pe-szám csökkentése – a hatékony tartományba tolása - valósul meg. A homogenizáció (esetleg dezintegráció) aprítást jelent. Aprítani a molekulákat és a biofilmhordozó részecskéket lehet. Az előbbi a diffúziós tényező növekedéséhez, az utóbbi az egyenértékű szemcseátmérő csökkenéséhez vezet. A sűrítéssel is az egyenértékű szemcseátmérő lesz kisebb. A fűtés hatásaként előálló hőmérséklet növelésével ugyancsak a diffúziós tényező nő. Fontos még a massza állandó keverése, amelyet eljárás-technikai szempontból a konvektív anyagáram fenntartása indokol és csak másodsorban a leülepedés megakadályozása.

​

A Pe-szám segítségével tehát képesek vagyunk megmagyarázni a rothasztás – beleértve a hőmérsékletfüggés – történéseit.

​

A gázhozam alakulása azonban a hőmérséklet változásával nem egyenletesen növekvő. Mezofil és termofil tartományok határolhatók el és ezzel együtt egyenesen mezofil és termofil baktériumtörzsekről történik említés.