Csapvíz vagy ásványvíz?
A kérdés nem valódi kérdés. Ha a két vízfajtát vízminőségi paraméterek szempontjából összevetjük nem mutatható ki érdemi különbség. A kérdést a “palckozós lobby” tartja folyamatosan felszínen. Ugyanis, ha hírbe tudják hozni a vezetékes vizet, úgy a piaci szegmensük nőhet. Sikerült is elhitetniük a társadalommal ezt a megalapozatlan nézetet. Arról már nem beszélnek, hogy a PET palackok már a világ tengereit szennyezik..
Természetesen csapvíz
Miért nem helyezhető el a szennyvíziszap a termőföldeken?
Ahogy a “palackozós lobby” tücsköt-békát összehord a vezetékes vízzel szemben, úgy a “műtrágya és az égetős lobby” is mindent megtesz a szennyvíziszap veszélyes hulladékká nyilvánítása érdekében. A vádak néha jogosnak tűnnek fel, de semmiképpen sem megalapozottak.
Az ivóvizet az ÁNTSZ rendszeresen ellenőrzi. A víztisztító berendezést áruló házaló “porszívóügynöknek” mégis adódik szalmaszál, amibe kapaszkodni tud. A túlzott klórtartalom a vád, amit sajnos az ÁNTSZ nem kifogásol, a vízszolgáltató meg talán a túlzott biztonság hajhászása miatt, túllő a célon. Ha klór miatt büdös a víz impresszió nem volna, kihullana a talaj a “palackozós lobby” lába alól is.
A szennyvíz telep mai neve szennyvíztisztító mű. A tisztítási eljárás során visszamaradó szennyvíziszap tehertétel, aminek ártalmatlanításáról gondoskodni kell. Ha nem a szennyvíz tisztításáról beszélünk, hanem annak hasznosításáról, akkor adódik a feladat: mit kell tenni a “recycling” maximalizálása érdekében. Az iszapot elégethetőségéhez azt előbb ki kell szárítani, amelynek költsége nem is olyan alacsony. A mezőgazdasági hasznosításhoz csupán a stabilizálást kell elvégezni. Ennek egyik leghatékonyabb módszere az anaerob rothasztás, amelynek során biogázt nyerünk. Nem az energetikai hasznosításon kell a fókusznak lennie – az egy kellemes melléktermék -hanem a már említett tehertétel hasznot hajtó jellegét domborítjuk ki. A rothasztott – szárítással és adalékanyag (lignit) hozzáadásával tovább stabilizált – szennyvíziszap csak akkor kerülhet a földekre, ha abban nincsenek nehézfémek, gyógyszermaradványok vagy egyék nemkívánatos anyagok. Ehhez az üzemeltetőnek a szennyvízelvetési oldalon sokkal jobban oda kell figyelnie a csatornába bocsátott vízminőségét illetően. A kommunális fogyasztóknál a környezettudatos csatornahasználat ösztönzése, az ipari bebocsátóknál a kötelező előtisztítás megkövetelése a feladat. Ha a berögződött félsz még ezután sem csökken, úgy adott földterületen termeljünk biomassza alapanyagául szolgáló növényeket. A növénytermesztés mértéke ne energetikai célokat szolgáljon, csupán annyi termőterületet használjunk, amennyit az iszap “eltüntetése” igényel. A biomassza erőművek lábnyoma messze a legnagyobb, ami a területhasználat mértékét illeti, emiatt minden szempontot mérlegelve – beleértve a megújuló energiaforrás előnyeit – működtetésük gazdaságtalan. Azonban így kapcsoltan,”a tehertétel”eliminálásaként alkalmazva a biogáz üzem még energiát is termel. A braunschweigi modell így működik. Csak a példa felmutatásával hallgatatható el a “műtrágyás és égetős lobby”. Mellesleg jegyezzük meg a Kis-Balaton Védőrendszer sok milliárdos kiépítésére éppen a kizárólagos műtrágyahasználat miatt volt szükség.
Szennyvíztisztítás vagy szennyvízhasznosítás?
Friedrich Hundertwasser a következőket mondta:
Micsoda pazarlás hatalmas vízmennyiséget felhasználni arra, hogy egy kis darab szart és vizeletet elszállítson. Félkilónyi értékes anyag így válik 50 liter veszélyes folyadékká, megfertőzi talajvizünket, kútjainkat, folyóinkat, tavainkat és a tengert.
Valójában igaza van a neves osztrák építésznek, azonban ez az igazság nagyon felszínes. Feltételezi, hogy lemondjunk higiénikus életvitelünkről. A szennyvízelvezetés egy a víz segítségével végrehajtott szennyezés elszállítási feladat. Eközben szükségszerűen a víz a beoldódások révén elveszíti tisztaságát. Az élővizekbe történő bebocsátás előtt korábbi állapotát vissza kell állítani. Erről szól a szennyvíz tisztítás. A művelet során visszamaradó iszap tehertételként jelentkezik.
Ha eleve a feladathoz hasznosításai szándékkal közelítünk, úgy ugyan a víz elhasználódását ugyan nem tudjuk megakadályozni, de a hangsúlyeltolódás egészen más hozzáállást követel. Az iszap mezőgazdasági hasznosíthatósága megköveteli a környezettudatos csatornahasználatot. A csatornába csak odavaló anyagok kerülhetnek. A környezettudatos csatornahasználó nem szennyező, hanem alapanyag beszállító, amely anyagból biogáz és értékes talajjavító termék állítható elő.
A logisztikai feladatának teljesítése közben elhasználódottá vált víz megtisztítása továbbra is feladat marad.