Az elfogadott terminológia szerint a szennyvizet tisztítani, az iszapot kezelni kell. A világos, egyértelmű álláspont azonban zsákutcába vezet.
Érdemes máshonnan közelíteni. Ha a szennyvíz hasznosításának bázisáról indítunk, úgy a teendők között a súlypont áthelyeződik és a megváltozott cél mentén más értelmezésekre is jutunk.
A látásmód pontosítását a szennyvíz keletkezésének körülményeinél kell kezdeni. A keletkezés helyétől függően alapvetően szürke és fekete szennyvízről beszélünk.
A fürdőszobában, konyhában, mosókonyhában keletkező szürkeszennyvíz mennyisége arányaiban jelentős, a víz szennyezetségének mértéke azonban kicsi. A szürkeszennyvíznek a keletkezés helyén ezenfelül jelentős hőtartalma is van.
A feketeszennyvíz a WC-ben keletkezik, szennyezettségének mértéke jelentős, mennyisége ezzel szemben kicsi. A fekete szenyvíznek hőtartalma nem jelentős, viszont a viszkozitása rendkívül nagy.
A csatornába kerülő kommunális szennyvíz a szürke és fekete szennyvíz összekeverésével jön létre. Nem úgy magától keletkezik, hanem mi hozzuk létre. Ez a nem is olyan mellékes körülmény sokszor feledésbe merül. A csatornahálózaton át a szennyvíztelepre juttatott vizet aztán tisztítani, a leválasztott iszapot kezelni kell. Ebben a felfogásban a szennyvíztelepi technológi azon igyekezetek összességének tekinthető, amely az általunk összekevert szennyezés és víz szétválasztását szolgálja.
A szürke és fekete szennyvíz elválasztott gyűjtése csak lokális körülmények között képzelhető el gazdaságosan. Az építendő vezetékek beruházási költségének megduplázódása mellett a nagy viszkozitású fekete szennyvíz csővezetéken történő nagytávolságú továbbítása az üzemeltetési költségeket is erősen emelné. A szennyvizek hasznosítása ezért csak lokálisan képzelhető el, amikoris a szürkeszennyvíz hőtartalmának visszanyerése is egyszerű eszközökkel oldható meg.
Az elválasztott csatorna fogalma a csatornahálózat kettősségét jelenti, amely az esővíz és a szennyvíz (kommunális + ipari) szeparált elvezetését teszi lehetővé. A beruházási költségek mérséklése miatt nagyon sok település esetében csak ún. egyesített csatornahálózat épült ki.
A csatornahálózat ugyan megoldja a szennyvizek elvezetését, de a hasznosíthatóság szempontjából két hátrányos körülménnyel számolni kell. Az eredendően magas hőtartalmú szennyvíz mire a telepre ér lehül. Emiatt a hőtartalom hasznosítása érdekében csak nagyon ritkán, de inkább nem kerül beépítésre hőcserélő vagy hőszivattyú.
A csatornahálózat nemcsak egy csővezetéki rendszer, hanem egyben biológiai reaktor is. A szennyvíz úton a szennyvíztelep felé a nem megakadályozható biokémiai folymatok révén folymatosan veszít hasznosítható energiatartalmából. A beépített macerátorok és szennyvíz átemelők aprítják, homogenizálják a szennyvíz szárazanyagtertalmát, növelve ezzel a füleletet, amelyen még nagyobb lesz a biológia aktivitás.
A telepre érkező szennyvíznek legfontosabb tulajdonsága, hogy folyamatosan érkezik. Így a víz tisztításáról és a leválasztott iszap kezeléséről is folymatosan kell gondoskodni. A vizet csak akkor a kellő mértékben megtisztítani, ha annak öntözéssel történő megvalósítása nem megoldható. A folyamatosan keletkező iszap mezőgazdasági hasznosítása csak a növényyek fejlődéséhez igazítottan periódikusan valósítható meg. A termőföldekre kihelyezhetőség időszakán túl az iszapot, vagy abból előállított terméket tárolni kell. A tárolási időszakban az iszapnak stabilnak kell maradni. Az iszap kezelése tehát azonos az iszap stabilizálásának biztosításával.
Az iszap stabilizálása alapvetően három módon érhető el:
Az iszap rothasztása levegőtől elzártan történik. Az iszap stabilizálódása szervesanyag tartalmának további csökkenése révén valósul meg. A művelet fő terméke tehát a rothasztott iszap, amely kiszárítással (a vizes élőtér megvonása) tovább stabilizálódik. Az így keletkező granulátum zsákolható vagy műtrágya szóró gépek segítségével a közvetlenül a földekre kijuttatható - alapvetően mezőgazdasági hasznosítást megvalósítva. A rothasztási művelet során melléktermékként biogáz keletkezik, amely kazánban hőtermelési céllal elégethető vagy gázmotor hajtóanyagaként villamosenergia is előállítható.
Az iszap szénporral történő összekeverése is az iszap stabilizálódásához vezet. A szén az iszap részecskéit adszorpciós módon köti meg, mintegy bakapszulázva azt. Ez a megtapadás a talajban is megmarad, amelyet a növények szükségletüknek megfelelően "törnek fel". Az összekeverés kavitron segítségével történik. A művelet során kapott homogén anyag könnyen kiszárítható. A keletkező granulátum elsődleges hasznosítása mezőgazdasági hasznosítás.
Az iszap komposztálása révén ugyancsak a mezőgazdaságban jól használható terméket kapunk. Ez a művelet nemcsak az iszap, hanem az zöldhulladék "eltüntetését", temékbe építését is célozza.
Mindhárom termék fűtőértéke magasabb a lignitnél. Ezért a stabilizált termékek kazánban (akár erőművi kazánban) úgymond gazdaságosan el is égethető. Ez jelentené az iszap főágú energetikai hasznosítását. Ez a megoldás kétségkívül megoldja az iszaphasznosítás problémáját. A mezőgazdasági hasznosítás azonban környezetbarát alternatíva és előnyt kell élvezzen a lehetőségek között.
A szennyezőanyag mentes stabilizált termékek előállítása kommunális szennyvizeknél a lakosság környezetttudatos nevelésével érhető el. Az ipari szennyvizek esetében a kötelező előtisztítás a megoldás. Az alkalmazott szankciók szigorúsága oly mértékű kell legyen, amely a célzott előtisztítást "gazdaságossá" teszi.